Ha este úgy érzed, muszáj még enned valamit, pedig már vacsoráztál, akkor nem a gyomrod kívánja, hanem a fejed.

Sokan azt hiszik, hogy az esti evés mögött egyszerűen csak éhség van. Pedig nagyon sokszor nem valódi éhség visz a konyhába, hanem valami egészen más. Fáradtság. Stressz. Jutalmazás. Üresség. Vagy egyszerűen csak az, hogy végre leültél, és egész nap után először van egy kis csend.
Nagyon sok ember egész nap pörög. Dolgozik, intézi a dolgokat, rohan, feszül, alkalmazkodik. És estére nem csak fizikailag fárad el, hanem fejben is. Ilyenkor nagyon könnyű azt hinni, hogy enni kell, pedig sokszor inkább megnyugvást keresel, kikapcsolást, vagy csak valami kis jutalmat azért, hogy végre túl vagy a napon. Ezért van az, hogy sokan vacsora után is még keresnek valamit. Egy kis sósat, egy kis édeset. Nem azért, mert annyira éhesek, hanem mert valami még hiányzik. Mivel ahhoz szoktattad magad. Azzal vezeted le a napot. Evés lett a megérkezés, a pihenés, vagy éppen a jutalom.
Szóval ha este mindig rád jön, hogy ennél még valamit, érdemes egy pillanatra megállni, és feltenni magadnak a kérdést: tényleg éhes vagyok, vagy csak elfáradtam, feszült vagyok, és valamivel le akarom zárni a napot? Na, te mire mész rá leggyakrabban? Valami édes vagy sós?