Ismerős az a pillanat, amikor pontosan tudod, hogy nem vagy igazán éhes, mégis már nyitod is a hűtőt vagy a nasi fiókot?

Na, pont ott lehet elcsípni az érzelmi evést. Az előző két részben megnéztük, hogyan ismerheted fel az érzelmi evést, és mi váltja ki leggyakrabban. Most jön a legfontosabb: mit tudsz csinálni helyette? Az első, hogy állj meg pár percre. Nem kell rögtön ellenállni fél órán át. Elég 5-10 perc. Kérdezd meg magadtól: Tényleg éhes vagyok, vagy csak feszült, fáradt, unatkozom, esetleg jutalmaznám magam? Már ez az egy kérdés is sokszor megszakítja az automatikus evést. A második, hogy figyeld meg a mintát. Pár napig akár fel is írhatod: mikor ettél, mit ettél, és előtte milyen érzés volt benned. Nagyon gyorsan ki tud derülni, hogy nálad például minden este 9 körül, stressz után vagy tévézés közben indul be. A harmadik, hogy legyen másik levezető eszközöd is. Egy rövid séta, zuhany, zene, telefon valakinek, pár perc levegőzés, bármi, ami kizökkent. Nem kell tökéletesnek lennie, csak ne mindig az étel legyen az egyetlen megoldás. A negyedik, hogy napközben ne éheztesd magad. Ha egész nap alig eszel, estére nem csak érzelmileg, hanem fizikailag is sokkal sebezhetőbb leszel. A normális, laktató étkezések, megfelelő fehérje és valamennyi rendszer sokat segíthet. És még valami: ne próbáld büntetni magad, ha mégis megettél valamit. Attól, hogy egyszer elcsúsztál, nem kell azt mondani, hogy „akkor már mindegy”. Pont ez szokta tovább görgetni az egészet. A lényeg nem az, hogy soha többé ne egyél érzelemből. Hanem az, hogy egyre hamarabb észrevedd, mi történik benned, és legyen más választásod is az evésen kívül. Írd meg kommentben: nálad melyik lenne a legkönnyebben kipróbálható — az 5 perc várakozás, a séta, a naplózás vagy az, hogy napközben rendesebben eszel?