Volt már olyan, hogy nem is voltál igazán éhes, mégis úgy érezted, hogy most pedig muszáj enned valamit?

Feszült voltál, eleged volt a napból, unatkoztál, vagy csak kellett valami, amitől pár percre jobban érzed magad? Ha igen, Akkor lehet, hogy nálad is előfordul az érzelmi evés. Az érzelmi evés egyik legárulkodóbb jele az, hogy nem szépen, fokozatosan éhezel meg, hanem hirtelen tör rád, hogy most azonnal enned kell valamit. És sokszor nem is akármit. Nem egy tányér főzelék jut eszedbe, hanem valami nagyon konkrét: csoki, chips, péksüti, fagyi, pizza. Valami, ami gyorsan ad egy kis jó érzést. A másik jel, hogy nem feltétlenül a gyomrod kér enni. Nem korog, nem érzed azt a klasszikus fizikai éhséget, mégis ott pörög a fejedben, hogy kellene valami. A harmadik jel, hogy az evés egyfajta jutalom vagy megnyugvás. Rossz napod volt? Eszel. Összevesztél valakivel? Eszel. Unatkozol? Eszel. Végre leültél este? Eszel. Egy idő után az agy nagyon gyorsan összeköti az adott érzést az evéssel. A negyedik jel, hogy akkor sem biztos, hogy megállsz, amikor már jóllaktál. Mert ilyenkor nem feltétlenül az éhséget akarod megszüntetni, hanem azt az érzést, ami miatt elkezdtél enni. És utána sokszor jön a klasszikus gondolat: Miért ettem ezt meg? Nem is voltam igazán éhes. – Na, ez már nagyon tipikus jel. Fontos, hogy az érzelmi evés nem azt jelenti, hogy veled valami különös baj van. Inkább azt, hogy az evés nálad néha nem csak evés, hanem stresszlevezetés, jutalmazás vagy menekülés. A következő részben arról lesz szó, hogy miért pont az ételhez nyúlunk ilyenkor, és milyen érzések vagy helyzetek indítják be leggyakrabban ezt az egész folyamatot. Addig is Írd meg kommentben: nálad melyik a leggyakoribb — stressz, unalom, fáradtság vagy az, hogy „ezt most megérdemlem”?